NE VÁRJUNK A SZERETETRE, INKÁBB SZERESSÜNK! - idézet David R. Hawkinstól

A legtöbben azt hiszik, hogy a szeretet valami olyasmi, amit kapunk. Pusztán egy érzelem, amelyet ki kell érdemelni, és minél többet adunk belőle, annál kevesebb marad nekünk. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A szeretetteljesség olyan viszonyulás, amely átalakítja a világot tükröző tapasztalatunkat. Büszkeség helyett hálát érzünk mindazért, amink van. Amikor méltányolunk másokat és hozzájárulásukat az élethez és kényelmünkhöz, a szeretetünket fejezzük ki. A szeretet nem érzelem, hanem a létezés és a világhoz való viszonyulás egy módja.

(David R. Hawkins: A Mindenség Szeme, 9. fejezet: A tudatosság magas szintje, 145. oldal)

"A belső változás megtörténtekor az életvitelünk egy külső szemlélő számára nem feltétlenül mutat változást. A viselkedésünk és a szokásaink ugyan tűnhetnek változatlannak, de azok többé mégsem megrögzöttek és kényszeresek. Sokszor mindenféle kényelmetlenség nélkül elengedhetjük, átalakíthatjuk vagy megváltoztathatjuk azokat. Másfelől viszont valóban jönnek hirtelen változások az életünkben, akár a hivatásunk terén is, mivel megváltoztak a belső értékeink, kitágult az érdeklődési körünk, és szélesedett a belső horizontunk. Most hogy kapcsolatba kerültünk egy magasabb dimenzióval, megeshet, hogy a szemlélődésen, a meditáción, a művészeteken, a zenén, a mozgáson, az olvasáson, az íráson, a tanításon és a hasonló irányultságú spirituális csoportokban való részvételen keresztül kívánunk elmélyedni benne. "

~ David R. Hawkins: Elengedés, 12. fejezet: Szeretet, 169. oldal

"As the inner shifts occur, our lifestyle may or may not show a change to the external observer. However, habits and behavior, although they may appear to be the same, are no longer compulsive or driven. They can often be dropped, altered, or changed without undue discomfort. On the other hand, there may indeed be sudden changes in lifestyle, including major shifts in vocation, because of the change of inner values and expansion of interests and vision. Now that we are connected to a greater dimension, there may be an immersion in it through contemplation, meditation, art, music, movement, reading, writing, teaching, and participation in spiritual groups with similar objectives."

~ David R. Hawkins: Letting Go, Chapter 12: Love, p. 113

Tapasztalaton alapuló megerősítés

"A spirituális ráhangolódás és szándék az elkötelezettséggel együtt természeténél fogva átalakító hatású és fokozatos változást hoz a megtapasztalt élet minőségében. Ez a mező hatásának eredményeként magától következik be, tehát nem a személyes akarat „okozza”. A spirituális értékek beépítésének inkább önmagáért kellene megtörténnie, nem pedig valamilyen elképzelt nyereségért vagy a kontrollért, amely paradox módon az elsődleges szándék ellen dolgozik, és annak akadályát képezi. Az igazi spirituális törekvést észrevétlen belső öröm kíséri. Annak alig észlelhető belső felismerését, hogy végre „útban vagyok hazafelé” az én világából az Én kitágult tudatossága felé, a béke és a beteljesedés belülről fakadó minősége hatja át. Ezzel együtt az ego spirituális gondatlanságát, makacs és mértéktelen követeléseit és haszonvágyát kísérő belső spirituális bűntudattól is megszabadulunk."

~ David R. Hawkins: Valóság, spiritualitás és a modern ember, 10. fejezet: Tapasztalaton alapuló vagy fogalmi, 192. o.

.

.

Experiential Validation

"Spiritual alignment and intention plus dedication are inherently transformative and bring about a progressive change in the quality of life experience. This occurs automatically as a result of the field effect and is therefore not ‘caused’ by the personal will. The incorporation of spiritual values should be for its own sake rather than for some imaginary gain or control that paradoxically counters and obstructs the primary intention.

A subtle inner pleasure accompanies true spiritual endeavor. An inner quality of peace and fulfillment accompanies the subtle inner knowingness that one is finally ‘homeward bound’ in the transition from the world of the self to the expanded awareness of the Self. There is also relief from inner spiritual guilt that accompanies spiritual negligence and willful indulgence of the ego’s demands and desires for gain."

~ David R. Hawkins: Reality, Spirituality and Modern Man, Chapter 10: Experiential vs. Conceptual, p. 165.

"Mi nem a drámáit eljátszó villódzó képek vagyunk a vetítővásznon, hanem maga a vászon – az élet kibontakozó filmjének ítélkezésektől mentes tanúja, kezdet és vég nélkül, potenciáljában végtelen. Ezek az egyre csak mélyülő ráébredések igaz természetünkre előkészítik a táptalajt a Tudat Végső Felismeréséhez: Azonosságát Magával Istennel."
~D. Hawkins

Mind közül az egyszerű kedvesség önmagunkkal és minden élővel szemben a lehető legnagyobb átalakító erő. Nincs visszacsapása, nincsenek árnyoldalai, és soha nem okoz veszteséget vagy csüggedést. Úgy növeli az ember igazi EREJÉT, hogy ezért semmiféle árat nem kell fizetni, De az efféle kedvesség akkor a legnagyobb EREJŰ, ha nem tesz semmiféle kivételt, és ha nem valamiféle önös jutalom reménye hajtja. Hatása viszont épp oly nagy horderejű, mint amilyen gyengéd.

Egy olyan univerzumban, ahol „hasonló a hasonlót szeret”, s ahol „madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetünk meg”, azt vonzzuk magunkhoz, amit kisugárzunk. A következmények olykor egészen váratlanok. Kedvesek vagyunk a liftesfiúhoz, aztán néhány hónap múlva egy idegen siet a segítségünkre az elhagyatott országúton. A megfigyelhető „ez” nem oka a megfigyelhető „annak”. A valóságban a motiváció vagy a viselkedés megváltozása olyan téren hat, amely azután megnöveli a pozitív reakciók valószínűségét. Belső fejlődésünk olyan, mint a bankszámlánkon levő megtakarításunk növelése, azzal a különbséggel, hogy innen nem vehetjük ki tetszésünk szerint azt, amit betettünk. A számlaegyenleggel egy rejtett energiamező rendelkezik, amely megfelelő indítójelre vár, hogy visszatáplálja ezt az ERŐT a mi életünkbe. 

(David R. Hawkins: Erő kontra erő, 7. fejezet, 96. oldal)

"Megvilágosodás és reveláció

Az ego állásfoglalásairól való lemondás csökkenti annak uralmát, kaput nyitva a nemlineáris, nem fogalmi megértés és tudatosság előtt. Így bukkan felszínre az Én „tudása”, amely révén az ellentétek spontán módon feloldódnak. Ezeket a belső változásokat csendes öröm és megkönnyebbülés kíséri, valamint a belső szabadság, biztonság és béke hangsúlyosabb érzése. Fokozatosan eluralkodik rajtunk az Én Szeretetének Ereje, amely végül minden negatív érzelmet, kételyt és akadályt elhalványít.
Az átalakulást ezért nem énünk elvesztéseként éljük meg, hanem az Én felbukkanásának és kibontakozásának nyereségeként, ami sokkal magasabb rendű. Tulajdonképpen egy állapotváltozás következik be, amely felülírja, felváltja a régit. Így a kisebb helyét a nagyobb veszi át, miáltal a spirituális fejlődés felfedi az Immanens Isten Jelenlétét. Ez a felfedezés nem más, mint a hagyományosan „megvilágosodásnak” vagy „Isten-tudatnak” nevezett tudatállapot-változás."

(David R. Hawkins: Valóság, spiritualitás és a modern ember, 14. fejezet: Spirituális utak, 278. oldal)

"A Megvilágosodás nem olyasmi, ami a jövőben történik meg, ötvenévnyi keresztbe tett láb és „OM” után. Itt van, ebben a pillanatban. Azért nem tapasztalod meg a tökéletes béke és időtlenség ezen állapotát, mert ellenállsz neki. És azért állsz ellen neki, mert irányítani akarod a pillanatot. Ha elengeded azt, hogy irányítani próbáld a pillanatnyi tapasztalatot, és folyamatosan elengeded akárcsak egy zenei hangot, akkor pontosan e „mindigség”-nek a hullámtaraján fogsz élni. A tapasztalatok úgy bukkannak fel, mint a hangjegyek. Abban a pillanatban, hogy meghallasz egy hangot, már tova is tűnik. Abban a pillanatban, hogy meghallod, már szűnik is. Tehát minden egyes pillanat máris elmúlik, ahogy felbukkan. Engedd el, hogy a következő pillanatot latolgasd, hogy irányítani próbáld, hogy az éppen elmúlt pillanatra akarj akaszkodni. Engedd el a kapaszkodást abba, ami épp most bukkant fel. Engedd el, hogy irányítani próbálod azt, ami szerinted történni fog. Ekkor élsz majd a „nem-idő” és a „nem-esemény” végtelen terében, ahol leírhatatlan, végtelen béke honol. Te pedig hazaérkezel."
David R. Hawkins - Elengedés: Az önátadás útja

A humorról - Dr. David R. Hawkins-tól

"Senki sem gondol a humorra spirituális gyakorlatként. Számomra viszont egyike a legerőteljesebbeknek. A narcisztikus ego semmit sem gyűlöl jobban, mint ha kikacagják” – hangzik el Hawkins doktor egyik előadásában.
Azt vallja, hogy a humor az egyik legáldásosabb dolog, mert a kontextus megváltoztatásával áthidalja azt a szakadékot, ami az általunk érzékelt világ és a valóban létező világ között tátong.
A kettő közötti kontraszt az, ami abszurddá, következésképpen viccessé teszi a helyzetet. Így állítja meglepő ellentétbe az elme által érzékelt vagy hitt dolgokat a valóság lényegével. Közismert dolog, hogy a kötődés szenvedésünk egyik fő forrása, a humor pedig segít abban, hogy átértékeljük az élet dolgait, és hogy kevésbé ragaszkodjunk ezekhez. A humor együttérzővé tesz az emberi lét gyarlóságaival szemben. „Ha túl komolyan vesszük önmagunkat, lehet, hogy nagyon eltelünk magunkkal, de ha látjuk, hogy milyen tökfilkók vagyunk, akkor nevetnünk kell, és minden rendben lesz.”
A vidám természet azért fejlődik ki, mert nem azonosulunk a dolgokkal. Minél fejlettebb a spiritualitás, annál fejlettebb a humorérzék, mert minden nevetségessé, komikussá és abszurddá válik.
„Ha önmagunkon nevetünk, vagy segítünk másoknak abban, hogy önmagukon nevessenek, enyhítjük a konfliktust és a stresszt. A humor gyógyít és felszabadít. Csökkenti a félelmet, a haragot, a neheztelést. A tévedések segítenek abban, hogy alázatosak és ezáltal taníthatók maradjunk” – írja Hawkins az Isten jelenlétének felfedezése című könyvben. "Paradox módon a humor valójában nagyon is komoly megközelítése a spirituális konfliktusoknak és dilemmáknak, gyakran sokkal hatékonyabb egy elcsépelt lelkifröccsnél."

"Szeretet a mindennapokban"

"Mindenkinek adott a lehetőség, hogy hozzájáruljon a világ szépségéhez és harmóniájához azzal, hogy kedvességgel fordul minden élőhöz, így ezáltal az emberi szellemet támogatja. Amit az életnek önként és fenntartások nélkül adunk, visszatér hozzánk, hiszen mindannyian egyenlő mértékben részesei vagyunk ennek az életnek. Mint hullámok a víz felszínen, minden ajándék az ajándékozóhoz tér vissza. Hiszen amit megerősítünk másokban, valójában magunkban erősítjük meg."

részlet Dr. David R. Hawkins: Elengedés c. könyvéből