A legtöbben azt hiszik, hogy a szeretet valami olyasmi, amit kapunk. Pusztán egy érzelem, amelyet ki kell érdemelni, és minél többet adunk belőle, annál kevesebb marad nekünk. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A szeretetteljesség olyan viszonyulás, amely átalakítja a világot tükröző tapasztalatunkat. Büszkeség helyett hálát érzünk mindazért, amink van. Amikor méltányolunk másokat és hozzájárulásukat az élethez és kényelmünkhöz, a szeretetünket fejezzük ki. A szeretet nem érzelem, hanem a létezés és a világhoz való viszonyulás egy módja.
(David R. Hawkins: A Mindenség Szeme, 9. fejezet: A tudatosság magas szintje, 145. oldal)
