Mind közül az egyszerű kedvesség önmagunkkal és minden élővel szemben a lehető legnagyobb átalakító erő. Nincs visszacsapása, nincsenek árnyoldalai, és soha nem okoz veszteséget vagy csüggedést. Úgy növeli az ember igazi EREJÉT, hogy ezért semmiféle árat nem kell fizetni, De az efféle kedvesség akkor a legnagyobb EREJŰ, ha nem tesz semmiféle kivételt, és ha nem valamiféle önös jutalom reménye hajtja. Hatása viszont épp oly nagy horderejű, mint amilyen gyengéd.
Egy olyan univerzumban, ahol „hasonló a hasonlót szeret”, s ahol „madarat tolláról, embert barátjáról ismerhetünk meg”, azt vonzzuk magunkhoz, amit kisugárzunk. A következmények olykor egészen váratlanok. Kedvesek vagyunk a liftesfiúhoz, aztán néhány hónap múlva egy idegen siet a segítségünkre az elhagyatott országúton. A megfigyelhető „ez” nem oka a megfigyelhető „annak”. A valóságban a motiváció vagy a viselkedés megváltozása olyan téren hat, amely azután megnöveli a pozitív reakciók valószínűségét. Belső fejlődésünk olyan, mint a bankszámlánkon levő megtakarításunk növelése, azzal a különbséggel, hogy innen nem vehetjük ki tetszésünk szerint azt, amit betettünk. A számlaegyenleggel egy rejtett energiamező rendelkezik, amely megfelelő indítójelre vár, hogy visszatáplálja ezt az ERŐT a mi életünkbe.
(David R. Hawkins: Erő kontra erő, 7. fejezet, 96. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése