Your problem is not THE PROBLEM.

Your REACTION is the problem. 

~Buddha

Szemelvények Eckhart Tolletől

"Megbékélni az aktuális helyzettel annyit tesz, mint belső ellenállás nélkül fogadni mindazt, ami az életünkben történik. Azt jelenti, hogy nem minősítjük gondolatban jónak, vagy rossznak az eseményeket, egyszerűen elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Ám mindebből vajon nem az következik, hogy többé a kisujjadat sem mozdíthatod, hogy fordíts a sorsodon? Épp ellenkezőleg. Amennyiben cselekedeteid a jelen pillanatával való belső összhangon alapulnak, minden tettedet magának az Életnek az intelligenciája hatja át."

~ Eckhart Tolle - Egység az élettel - IV.

Szemelvények Eckhart Tolletől

 'Az ego legfőbb ellensége a jelen pillanata, amit magának az Életnek is nevezhetünk."

~ Eckhart Tolle - Egység az élettel - III.

Szemelvények Eckhart Tolletól

„Tégy próbát, sikerül-e tetten érned, vagyis észlelned a hangot a fejedben – talán épp abban a pillanatban, amikor panaszkodik valami miatt -, és felismerni a maga valódi mivoltában, tehát az egód hangjaként, mely nem egyéb kondicionált elmemintázatnál, gondolatnál. Valahányszor felismered e hang valódi mivoltát, arra is ráébredsz, hogy te nem vele vagy azonos, hanem azzal, akiben tudatosul.

Igazság szerint maga vagy a tudatosság, amely azt a hangot észleli. A háttérben tehát mindenkor a tudat áll, míg az előteret a hang, a gondolkodó elme foglalja el. Ezt felismervén lassan megszabadulhatsz az egótól, a meg nem figyelt elmétől.”

~Eckhart Tolle  - Egység az élettel -  II.

Szemelvények Eckhart Tolletól

„A boldogtalanság elsődleges oka sosem az adott élethelyzetben keresendő, hanem a róla alkotott gondolataidban.”

~Eckhart Tolle  -  Egység az élettel  -  I.

"Amikor elkezdünk lemondani arról az igényünkről, hogy az életnek meg kell változnia, hogy az életnek idomulnia kell az elképzeléseinkhez, akkor minden megnyílik. Felébredünk az elkülönültség és küzdés álmából, és felismerjük, hogy a kegyelem, amit mindig is kerestünk, valójában ott van a saját létezésünk középpontjában.

Ez a felébredés lényege: annak felismerése, hogy ami után mindig vágyódtunk, az éppen az, ami a legmélyebb valóságunkban mindig is voltunk.

A szabadság mindig elérhető számunkra. Azokban a pillanatokban, amikor tudjuk, hogy semmit sem tudunk, amikor nyílt szívvel hátrafelé lépünk, akkor belehullunk a kegyelembe."

Adyashanti – Kegyelembe esni  -  IV.

"Ha csak egy pillanatra el tudjuk engedni magunkat, ha el tudunk lazulni, ha bele tudunk zuhanni a most közepébe, akkor közvetlenül találkozhatunk azzal a szabadsággal, melyet mindannyian keresünk. Itt van, és most van. Nem a jövőben található. Nem akkor fog eljönni, amikor majd megváltozik az életünk, amikor a hétköznapi valóságunk körülményei másmilyenek lesznek. A szabadság olyasvalami, ami jelen van ennek a pillanatnak a kellős közepén."

~Adyashanti – Kegyelembe esni  -  III.

 „A kegyelem mindenhol ott van körülöttünk, ha van szemünk hozzá, hogy lássuk. A jó pillanatok a kegyelem művei, a nehéz pillanatok a kegyelem művei, és a zavarba ejtő pillanatok szintén a kegyelem művei. Amikor eléggé meg tudunk nyílni ahhoz, hogy felismerjük a kegyelmet minden élethelyzetben, minden egyes emberben, akivel találkozunk, attól függetlenül, mennyire kellemesnek vagy kellemetlennek érzékeljük őket, akkor virágba borul a szívünk, és képesek leszünk kifejezni azt a békét és szeretetet, amely mindnyájunkban ott van.

Beleengedjük magunkat a kegyelembe. A kegyelem olyasvalami, amibe belezuhanunk, mint amikor valaki karjába zuhanunk, vagy mint amikor lehajtjuk a fejünket a párnára és álomba zuhanunk. Hajlandóság ez arra, hogy ellazuljunk, még a feszültség kellős közepén is. Hajlandóság arra, hogy megálljunk egy pillanatra, lélegezzünk, és észre vegyük, hogy valami más zajlik, mint az elménk által mesélt történet.

Ebben a kegyelmi pillanatban látjuk, hogy bármi legyen is az, amit tapasztalunk – akár érzelmi nehézség, akár ok nélküli öröm – mind a béke, a csend és az alapvető jóllét mérhetetlen terében zajlik."

~Adyashanti - Kegyelembe esni  -  II.

 "A gondolat, a nyelv és a kommunikáció mind önmagunk, mélyebb természetünk, kreativitásunk, intelligenciánk és bölcsességünk gyönyörű kifejezési módja. Amikor tudjuk, hogy bármit gondolunk vagy mondunk, az nem a végső igazság, akkor a kommunikáció sokkal inkább tánc lesz, játék, mert nem kell nyernünk, nem kell, hogy a végén nekünk legyen igazunk, vagy hogy a kommunkiációnk helyes legyen. Amikor felismerjük, hogy amit gondolunk és mondunk, az nem a végső valóság, akkor a gondolataink és a szavaink mindig az adott pillanathoz igazíthatják magukat. Ez a bölcs cselekedet: lényegében olyan tevékenység, beszéd és kapcsolat, amely bölcsességből merül fel, és összhangban van a jelen pillanattal. Olyan cselekedet, amely az adott pillanatnak megfelelően változik és alakul. Minden egyes pillanat más választ kíván, mint az előző. Minden beszélgetés azt kívánja, hogy valami mást közölj, mint az előző beszélgetés során."

~ Adyashanti: Kegyelembe esni - I.