"Amikor elkezdünk lemondani arról az igényünkről, hogy az életnek meg kell változnia, hogy az életnek idomulnia kell az elképzeléseinkhez, akkor minden megnyílik. Felébredünk az elkülönültség és küzdés álmából, és felismerjük, hogy a kegyelem, amit mindig is kerestünk, valójában ott van a saját létezésünk középpontjában.
Ez a felébredés lényege: annak felismerése, hogy ami után mindig vágyódtunk, az éppen az, ami a legmélyebb valóságunkban mindig is voltunk.
A szabadság mindig elérhető számunkra. Azokban a pillanatokban, amikor tudjuk, hogy semmit sem tudunk, amikor nyílt szívvel hátrafelé lépünk, akkor belehullunk a kegyelembe."
Adyashanti – Kegyelembe esni - IV.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése