„A kegyelem mindenhol ott van körülöttünk, ha van szemünk hozzá, hogy lássuk. A jó pillanatok a kegyelem művei, a nehéz pillanatok a kegyelem művei, és a zavarba ejtő pillanatok szintén a kegyelem művei. Amikor eléggé meg tudunk nyílni ahhoz, hogy felismerjük a kegyelmet minden élethelyzetben, minden egyes emberben, akivel találkozunk, attól függetlenül, mennyire kellemesnek vagy kellemetlennek érzékeljük őket, akkor virágba borul a szívünk, és képesek leszünk kifejezni azt a békét és szeretetet, amely mindnyájunkban ott van.
Beleengedjük magunkat a kegyelembe. A kegyelem olyasvalami, amibe belezuhanunk, mint amikor valaki karjába zuhanunk, vagy mint amikor lehajtjuk a fejünket a párnára és álomba zuhanunk. Hajlandóság ez arra, hogy ellazuljunk, még a feszültség kellős közepén is. Hajlandóság arra, hogy megálljunk egy pillanatra, lélegezzünk, és észre vegyük, hogy valami más zajlik, mint az elménk által mesélt történet.
Ebben a kegyelmi pillanatban látjuk, hogy bármi legyen is
az, amit tapasztalunk – akár érzelmi nehézség, akár ok nélküli öröm – mind a
béke, a csend és az alapvető jóllét mérhetetlen terében zajlik."
~Adyashanti - Kegyelembe esni - II.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése